Erdély modern erődje – Gyulafehérvárra látogattunk
Gyulafehérvár a Maros és az Ompoly folyó összefolyásánál elterülő magaslaton fekszik Erdély földjén.

A Károly-kapu
A város és környéke az őskor óta lakott, a magyar államalapítás előtti története azonban nem teljesen ismert. Nevének eredéről megoszlanak a vélemények: a Belgrád, azaz a Fehérvár megnevezés feltételezhetően az első Bolgár birodalom idejéről származik, amikor szlávok érkeznek a térségbe. A magyar név pedig valószínűleg az erdélyi gyulák székhelyével lehet összefüggésben.

Az egykori román kaszárnya felújított része
1009-ben Szent István itt alapítja meg az erdélyi püspökséget. A római alapokon nyugvó vár területén épül fel a püspöki székesegyház és a palota, az erődítés ekkori állapotáról viszont nem rendelkezünk részletes ismerettel. A következő évszázadokban a tatárok és a szászok is feldúlják, Mátyás pedig a vár megszüntetését is fontolóra veszi. Jelentősen változik azonban a helyzet Buda eleste után, amikor Izabella királyné Gyulafehérvárra teszi a székhelyét. A következő nagyszabású átalakulás Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnevéhez köthető, akinek az idejében emelt bástyák napjainkra is megmaradtak. 1658-ban a török elfoglalja és kifosztja a várost. A Rákóczi-szabadságharc idején Erdély utolsó fejedelemválasztó gyűlésének ad otthont, de elavultsága miatt a hadmozdulatokban már nem játszik szerepet.
A szabadságharc után újra berendezkedő Habsburg vezetésű Magyar Királyság újragondolta és átértékelte az erdélyi helyzetet: a még mindig létező török fenyegetés miatt szükségessé vált egy új, modern erőd építése a térségben, melyre az országrész védelmét szervezni lehetett. A választás Gyulafehérvárra esett.

Sétány a gyulafehérvári falak közt
Az új vár Giovanni Morando Visconti 1714-ben jóváhagyott tervei alapján épült fel, és közel 20000 ember munkáját dicséri. Az építkezéssel egy időben a város nevét az uralkodó, III. Károly nevéről, Károlyfehérvárra változtatták. Területe több mint 70 hektár: észak-déli hosszúságában 1400 méter, kelet-nyugati szélességében 950 méter. Az erőd téglafalazatú, szabályos alaprajzú, hét darab, nagy, 10-12 méter magas bástya szegélyezi. Faragott kövek csak az éleken és a díszítéseken találhatók, a falak belső támpillérekkel erősítettek és nem függőlegesek, így jobban ellenállnak a tüzérségi tűznek. A bástyák hosszúsága eléri a 120 métert, végeiket fülekkel egészítették melyek így fedezett lőállásként szolgáltak. A várárokban, a fülek elé, trapéz alakú, a falak magasságánál némileg alacsonyabb építményeket helyeztek.

A Püspök-kapu
A várat a várárkon kívül a terepadottságokhoz igazítottan külső védművek rendszerével erősítették meg. Ennek a második vonalnak képezték fontos részét a könnyebben támadható oldalakon álló, egyenes falszakaszok elé épített kazamatázott pajzsgátak, a ravelinek. A külső védelmi rendszer elemei közt jellemzőek a fedett utak és fegyverterek is. A várat így két sánc veszi körül: az egyik a hétbástyás központi erődöt védi, a másik kívülről az elővédrendszert. A falakon elhelyezett tüzérség zárt, egymást kiegészítő és fedező tűzrendszert tudott működtetni, mely a szomszédos falszakaszokat, árokrészeket is védelemmel tudta ellátni. A várnak hat kapuja volt: három a keleti oldalon a frissen betelepített város felé, három pedig a nyugati oldalon.

Az alsó Károly-kapu
Az építkezést végül 1738-ban állították le, ekkora azonban az erőd már majdnem teljesen elkészült. Az 1848-1849-es szabadságharc ideje alatt a Bem vezette magyar honvédcsapatok Erdély területén egyedüliként az erős Gyulafehérvárt nem tudták bevenni.

A Szent Mihály-székesegyház
Gyulafehérvár története nem választható el a Szent István által alapított erdélyi püspökség működésétől. A 12-13. századra benépesülő és kereszténnyé lett országrész püspöki központjaként egy új, nagyobb székesegyház építéséről döntöttek, mely a mai alapját képezi. Az eredetileg román-kori templom az átépítések és kiegészítések következtében az idők folyamán gótikus és reneszánsz stílusjegyekkel bővült. Falai közt számos híresség van eltemetve: sírboltjában püspökök nyugszanak, de itt található Hunyadi János és László, Izabella királyné, és János Zsigmond síremléke is. 1991-ben érsekségi rangot kapott. A székesegyház mellett található a püspöki palota, az erdélyi fejedelmek háza, de a román bevonulás után, 1921-1922-ben épített ortodox katedrális is. Érdemes felkeresni a Batthyáneum épületét, mely Erdély legjelentősebb közgyűjteményei közé tartozik, de a belváros látnivalói közé tartoznak még a volt katonasági épületek, a kaszárnya, az egykori Babilon-ház és a kaszinó is.
A vár teljes területe ma felújított állapotban, parkosítottan várja a látogatókat. A műemlékek meglátogatásával, a nagy kiterjedésű falrendszer körbejárásával teljes napi időtöltést biztosít a gyulafehérvári erődrendszer, Erdély modern erődje.
Galéria
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
A kutatók szerint egy amerikai vulkán egyre közelebb van a kitöréshez
Egy halálos táncot járó csillagpár a közelünkben fog felrobbanni
Furcsa, római kori temetkezést találtak Dunavecsén
Minden kék szemű ember ugyanazon őstől származik
Ezt a csodálatos magyar helyszínt a világ egyik legszebbjének választották
Egy most felfedezett kvarkpár az univerzum kezdetéről árulkodik